Az első szavunk a köszöneté, de tényleg, komolyan: köszönjük szépen, hogy a mi kötetünket is szóra érdemesítették a
Nők a férfi (b)irodalomban című rendezvényen. Nagy dolog ez nekünk, kicsi és új kiadóknak: nagy érdeklődés melletti programban, főműsoridőben került szóba az a kötetünk, amelynek a fontosságában nagyon hiszünk, bármi lesz is a sorsa a későbbiekben.
Az örömünkből azért valamit levon az a tény, hogy az
Ismeretlen katona című antológiánk nem a saját jogán lehetett jelen, hanem egy koncepció vélt bizonyítékaként. Sejthettük volna persze, de hát ilyenek vagyunk mi: gyanútlan emberek.
De ha már ott voltunk, megmondjuk őszintén, nem tartottuk jó arányérzékre valló döntésnek, hogy a Bakák és babák című blokkra szánt idő jelentős részét elvitte Forgács Zsuzsa körkérdésre: kinek hogyan tetszett a beszélgetést bevezető irodalmi összeállítás. Ha minket kérdeznek: bár láttuk benne az igyekezetet és a munkát, nekünk bizony nagyon nem tetszett. Egyrészt, mert szerintünk egyszerűen hatásvadász volt, a hatás valódi előadói eszközeinek jelentős részbeni hiányával, másfelől pedig jobban szeretjük a szerzők hangján az eredeti szövegeket. Nem véletlen, hogy egyedül
Fiáth Titanilla kapott nyíltszíni tapsot (tőlünk is!): eredeti hang, eredeti érzésekkel és eredeti lendülettel. Tartalmi észrevételeket most és itt nem tennénk, de azért fontosnak tartjuk megemlíteni kételyünket
Drozdik Orsolya Piros melltartó című írásával kapcsolatban: nem biztos, hogy valóban a bajba jutottakkal való együttérzés bizonyítéka, ha a szerző a WTC lángba borult épületénél
két tekercs filmet ellő, majd rohan haza a váltásért. De hát, legyen a mi bajunk, hogy miről mit gondolunk. Pláne, ha nem is kérdeznek minket.
Ha kérdeztek volna, a saját könyvünkkel kapcsolatban azért lett volna mondanivalónk. Két ízben is.
Egyrészt, hogy nem igaz, amit Forgács Zsuzsa nem csupán kérdezett, de a maga megingathatatlan bizonyosságának tudatában állított is: az Ismeretlen katona válasz az Éjszakai állatkertre, amennyiben a női témára férfi témával felelt. Örültünk volna, ha a kötetünket szerkesztő Kukorelly Endre erre szóba hozza legalább
Józsa Márta Az 568-as számú tanuló című írását (Ismeretlen katona, Szoba Kiadó, Miskolc, 186. oldal). De hát vagy nem jutott hirtelen az eszébe, vagy ha az eszébe jutott is, reménytelennek látta bármiféle érvet bevetni ebbe a - mondjuk így -, beszélgetésbe, amiben neki, szemmel láthatóan – vagy legyünk pontosabbak: a mi érzésünk szerint – a pofozózsák szerepét szánták.
Másrészt, hogy szerintünk nem igaz, továbbá túlságosan általánosító és leszűkítő értelmezés, a katonaságot
a beavatás rítusa felől közelíteni, és azt feltételezni, hogy ha valakit a katonaságnál állattá tesznek, a katonaságon kívül is állatként viselkedik (az asszonnyal). Jelezzük, ebben és másban azért a hölgykoszorú sem értett egyet (reméljük, emiatt nem írják majd be
csupa kis betűvel Bárdos Deák Ágnes nevét a csapat naplóba).
Kénytelenek vagyunk tehát nyilatkozatot tenni, akár hiszik majd a benne foglaltakat, akár nem.
Az Ismeretlen katona semmilyen értelemben nem válasz az Éjszakai állatkert című antológiára, amelyet őszinte nagyrabecsüléssel forgattunk, és nemcsak azért mert szeretett szerzőnk,
Kupcsik Lidi (Aka, Szoba Kiadó, Miskolc, 2008) két írását is tartalmazza. A szerkesztők nagy munkát végeztek, hittek benne, és - méltán - meg is volt a sikerük. A női szexualitásról szóló antológiára alighanem a férfi szexualitásról szóló antológia lett volna az érdemi és megfelelő válasz, ez a mi véleményünk, és nem muszáj vele egyetérteni.
A katonaság témája azonban nem azonosítható a szexualitással. Ez az állapot és ez az időszak nagyon sokféle megközelítésre ad alkalmat, amiben a kibeszéletlenség a közös motívum. Igen, persze, van anekdota-szintje is a félmúlt korszaknak (és ebben talán szerepe van a szexualitásnak, vagy a szexualitás bántó hiányának) és a félmúlt néphadseregnek, és nem tagadjuk, ez is megjelenik a kötetünkben, de vannak a megéltségnek mélyebb rétegei is, és most szándékosan nem sorolunk szerzőket és írásokat – ezt
a vonatkozó kritikákban pontosan kimutatták.
Továbbá: a katonaság nem szűkíthető a beavatás rítusára, a katonaság akkor már sokkal inkább volt
a béketábor mindenféle értelmet nélkülöző kényszere, mintsem lett volna férfivá avatás (és akkor még ajánlanánk vonatkozó irodalomnak Józsa Márta említett írása mellett
a Balázs Attiláét, a
Szerbhorváth Györgyét).
Értjük persze, amiben Forgács Zsuzsa hinni szeretne: ha az Ismeretlen katona válasz lenne az Éjszakai állatkertre, akkor az Ismeretlen katona legitimálná az Éjszakai állatkert szerkesztői elgondolását: amennyiben van férfi téma, kell lennie női témának is. Ez azonban szerintünk csacsiság. És most csak a legkézenfekvőbb okot említjük: szerintünk önmagában is van létjogosultsága, ha nők írnak a női szexualitásról – ez egyszerűen a szerkesztő szabadságának kérdése.
(A képen Bara Margit és Darvas Iván, Fehér Imre Bakaruhában című filmjében)
* * *
Bejegyzésünk levél írására késztette Forgács Zsuzsát. Levelét alább teljes terjedelmében közöljük. Kedves Csacsi kiadó!
Kár, hogy nem lehet hozzászólni a cikkeitekhez, ezért aztán levelet írok, amit remélem kiteszel a cikked után.
A közös a TRAUMA volt a témákban. A nők ugyanis a szexualitás és test témái kapcsán főleg a traumáikról írtak, és szerintem a ti könyvetek is erről szólt. Ha jól emlékszem az elején felhoztam Horváth Györgyit, aki először említette ezt a Narancs cikkében.
Csacsi még azért vagy, mert nem elutasítani kellene azt a felvetésem, hogy elkezdődött egy dialógus a férfi és női szerzők között ezekel az antológiákkal, hanem éppenséggel örömmel üdvözölni. És folytatni.
Csacsi három meg azért vagy kedves Kiadó, mert nem vetted észre hogy milyen sokat fektettem bele antólógiátokba, hogy bemutassuk a műsorban! Időben is, munkában is, és gondos odafigyelésben is. Speciel mi megtehettük volna, hogy egyáltalán nem foglalkozunk vele. Én azt hittem ti nyitottatok felénk, és gondoltam örülök neki, akkor mi is nyitunk felétek.
1. kezdtük a Balázs Attila szövegével, amelyhez egy külön filmet forgattattam le Surányi Andrással, és amelynek a szövegét felolvasták ketten.
2. A screenre raktam Szerb Horváth György szövegéből egy mindannyiunk számára fontos részletet.
3. Két további részlet került élő felolvasásra a könyvből. Ferdinandy György és Kukorelly szövegét Vasvári Csaba illetve Vasvári Emese olvasta fel. Kerestem az egyik mögé egy meglehetősen fontos orosz filmet a youtube-ról, amelyben orosz tisztek kinoznak kiskatonákat, illetve egy Szilágyi Lenke képet, amely egy lepukkant körletet ábrázolt.
Számomra az üzenet az volt, hogy az az erőszak kurzus, amelyben a fiúk részesülnek a totális tömegtársadalom "férfivá avatási" rituáléjában (katonaság), súlyos következményekkel járnak, mind az ő testi-lelki egészségüket illetően, mind aztán abban, hogy ezek az erőszakban kiképzett elszemélytelenített ifjak visszakerülnek a társadalomba, és vajon kire fogják rárakni a frusztráltságukat, és az elszemelytelenedés, gerinctörés következményeit? Ismétlem, a közös nevező a trauma, nem tudom hogy tudtál efölött elsikkadni. De kérlek olvasd el
Horváth Györgyi Mancs cikkét.
Kedves Csacsi kiadó!
El vagyok képedve, hogy ennyi gondos odafigyelést a kötetetekre csak úgy elhessentesz! Érthetetlen. Meg a figyelmetlenségeden is el vagyok képedve. Most mondjam azt, hogy kár belétek? Nem fogom, mert vannak olyan szerzők az antológiában, akiket kifejezetten kedvelek, és a párbeszéd nem csak rólad, így tehát nem csak a Te értetlenségedről szól. Neked viszont kedves Csacsi kiadó, nem ártana egy kis fejtágítás: és tényleg nem ártana kinyitnod magad egy dialógusra. Mindenesetre mit mondhatnék arra, hogyha én ennyire exponálom a köteteteket, ennyi irdatlan munkával, és Te ennyire fel sem fogod ezt? Sőt még panaszkodsz is? Ehelkéhépehesztő.
Hidd el, nekem egyáltalán nincs szükségem arra, hogy ti jóváhagyjátok a mi köteteinket. Megállnak azok a maguk lábán. De tekintettel az Éjszakai állatkert és a Szomjas oázis sikereire minden szempontból, nektek nem ártana megvilágosodni: például hogy ki tett kiért mit.
Üdvözlettel,
Forgács Zsuzsa Bruria az Éjszakai állatkert és Szomjas oázis anyaszerkesztője
* * *
Kedves Forgács Zsuzsa Bruria!
Kezdjük a végén: mi egy gondolatot neveztünk csacsiságnak, és nem a gondolat hirdetőjét csacsinak. Ha erre az a válasz, hogy mi lennénk a csacsi kiadó, hát akkor abból legalább egy, közöttünk lévő különbség egészen nyilvánvaló. De lépjünk is túl ezen, elfogadjuk, ha te ilyen vagy - nem vagyunk sértődősek.
Legfeljebb kicsit szomorúak, hogy nem vetted észre, amit pedig le is írtunk (talán máshol járt az eszed, és átsiklott a szemed a vonatkozó bekezdésen): a műsorban láttuk az igyekezetet és a munkát. Az más kérdés, hogy nem tetszett. Van ilyen.
Kedves Forgács Zsuzsa Bruria!
Szerintünk a dialógus ott kezdődik, hogy aki beszélgetni akar, meghallgatja a másikat. Mi úgy láttuk, te nem nagyon akartál beszélgetni velünk. Nem hívtál bennünket és bár Kukorelly Endre elmondta, hogy ott van a kiadó egyik ügyvezetője, te nem adtál neki szót, és hát a beszélgetés is megrekedt a „ti könyvetek válasz a mi könyvünkre"-„Zsuzsa, te kompenzálsz" az esthez és a könyvekhez is rendkívül méltatlan szinten. Őszintén úgy éreztük, hogy Bandival sem akarsz beszélgetni, és nem mondhatnánk, hogy azért, mert zavartak volna a tények – úgy láttuk: téged a tények sem zavarnak.
Mi egyébként a dialógus pártján állunk és más témákban gyakoroljuk is a dialógust az Éjszakai állatkert általunk ismert szerzőivel. Szerintünk ez így normális, az irodalomban és a magánéletben is: beszélgetünk, és a beszélgetésünk kereteit nem, vagy nemcsak az antológiák szabják meg.
És szívesen kerülünk dialógusba veled is, és ezért aztán a válasz reményében kérdeznénk is: kedves Forgács Zsuzsa Bruria, miért ragaszkodsz ennyire hozzá, hogy az Ismeretlen katona válasz az Éjszakai állatkertre? Különösen nem értjük az esten képviselt és azóta is hangoztatott álláspontod most, miután azt írod: higgyük el, semmi szükséged a mi jóváhagyásunkra(?) a ti köteteitekhez, megállnak azok a saját lábukon. De hát mi sem mondtunk mást: őszinte nagyrabecsüléssel forgattuk a könyvet, amelynek szerkesztői szerintünk is nagy munkát végeztek és hittek is abban, amit csináltak, méltán volt meg ezeknek a könyveknek a sikere. Minek ebbe – ráadásul visszaható – viszonyítási pontként belekeverni az Ismeretlen katonát? Mit is bizonyítana az? Hogy ha van férfi téma, akkor jogos, hogy legyen női téma is? Ha van vállaltan női téma, akkor az bátoríthat fel bennünket, a férfi téma választására? De hát ez nem egyszerűen a szerzői és a szerkesztői szabadság kérdése? Nem érzed-e erőltetetnek az összevetést annak fényében is, hogy ti nyíltan vállaltátok: az Éjszakai állatkert antológia a női szexualitásról, míg mi azt vállaltuk nyíltan, hogy az Ismeretlen katona írók katonatörténeteinek a gyűjteménye. Vagyis miközben a szexualitás nálatok maga a téma, esetünkben legfeljebb a téma egyik vetülete, egyik megjelenési formája.
Azt mondod: trauma. És persze, elismerjük: ebben van és lehet valamennyi igazság. De nem annyi, amennyi teljes alapossággal lefedné antológiáinkat. Ahogy a szexualitás sem csak traumaként megélhető élmény, a katonaság, vagy annak elkerülése sem feltétlenül csak trauma. Volt, aki ekként élte meg, és volt, aki nem. Nem mindenki lett állat, még ha azt várták is tőle, vagy ha ott és akkor állat lett is, nem terjesztette ki az egész életére ezt az állapotot.
Ismét egyszer elmondjuk: az Ismeretlen katonával senki antológiájára semmiféle választ nem akartunk adni. Azt láttuk, hogy a félmúlt egy fontos szelete máig kibeszéletlen, az irodalomban mindenképpen, miközben a magánbeszédekben ez téma. Az Ismeretlen katona arra tesz – szerintünk vállalható módon - kísérletet, hogy a félmúlt ezen fontos szeletére mutasson lehetséges megközelítéseket. Most, amíg még élünk, élnek azok, akik benne voltak a néphadseregben, határon innen és túl, és még el tudjuk mesélni, milyen is volt az.
Kedves Forgács Zsuzsa Bruria, szeretnénk, ha pontosan értenéd: nem akarjuk elvitatni tőled, hogy úgy lásd, az antológiáink kommunikálnak egymással, az Ismeretlen katona válasz az Éjszakai állatkertre. Megértjük, hogy láthatod így, de szerintünk ez csak értelmezés. A te értelmezésed. És nem a kiadó szándékát kifejező tény.
Barátsággal
* * *
A PIM-rendezvényről ír az ÉS-ben Urfi Péter, A dialógus tere és/vagy örömünnep címmel. A teljes szöveg itt olvasható: katt! Most csak a mi antológiánk bemutatkozására vonatkozó részt másoljuk ide - minket arra emlékeztet, ahogyan mi is láttuk az estnek ezt a részét.
"Az Ismeretlen katona és a nemrég megjelent két nagy női antológia (Éjszakai állatkert, Szomjas Oázis) bemutatója lehetne az állatorvosi ló: színészek hosszan olvastak fel a művekből, Balázs Attila szövegére videó készült, de az már a ló túloldala, hogy Drozdik Orsolya gyengécske szövege alatt - amiben a szeptember tizenegyedikei terrortámadás is szóba kerül - végig a WTC összeomlásáról készült, jól ismert képek futnak, és amikor a szövegben helikopter van, akkor propellerek zúgását halljuk. Ferencz Karolina áriája Nemes Nagy verséből (Madár) meg egyszerűen oda nem illő és rossz. Ezek után már csak nevetségesen kevés idő marad magára a beszélgetésre, ami nagyjából kimerül abban, hogy Forgács Zsuzsa Bruria bizonygatja Kukorelly Endrének: azzal, hogy megszerkesztette a katonatörténeteket tartalmazó, szinte kizárólag férfi szerzők szövegeit tartalmazó válogatást, legitimizálta az ő antológiáit. Kukorelly vitatkozna, de Forgács rá se hederít. Forgács további emlékezetes megnyilvánulásairól (bekiabálások, szenvedélyes tánc a hangmérnöki emelvényen stb.) most ne essék több szó."
* * *
Újabb levél Forgács Zsuzsa Bruriától. Itt jelezzük: a kiadó válaszol majd erre is (merre hány oldal).
Nehezen megszólítható Szobakiadó!
Sajnos nagyon kevés beszélgetési idő állt rendelkezésünkre, mert a szombati nap első két műsora teljes félórával túlfutott az idején (a megállapodásaink ellenére), és ez az értékes félóra aztán sajnos a mi beszélgetési időnkből jött le. A közönség soraiból szerkesztőtársam Viktória folyamatosan az órájára mutogatott, és ez nem kedvezett a beszélgetés kibontakozásának, mindenkinek kevés idő jutott. Kukorelly annyi szót kapott, amennyit csak lehetett a kicsi félórás beszélgetési idő keretében. Nem egyedül ült ott, hanem ott volt még rajta kívül a Ferdinandy György, aki viszont nagyon szimpatikusan szólt hozzá (innen is köszönöm neki). Szerbhorváth György és Balázs Attila is meg volt hívva, ők sajnos nem tudtak eljönni, mert külföldön tartózkodtak, és persze voltak szerzőnők is, körülbelül mindenki egyforma időt kapott a szűk időből. Mivel a Kukorelly helyből azzal kezdte, hogy nincs is dialógus, és a dialógus eszetekbe sem jutott, nem éreztem szükségét, hogy a jelenlévő nőszerzők rovására még több időt kapjon, így is többet beszélt, mint ők. Biztos vagyok benne, hogy Balázs Attila másként nyilatkozott volna, jól ismerem, sok műsorban vettünk részt együtt, és ha éppen nincs Londonban biztos, hogy másképp alakult volna a beszélgetés, mivel ő egy felvilágosult, kíváncsi és nyitott férfiú, személyében és cselekedeteiben abszolút és helyből dialógus-gyakorló. Eszébe sem lett volna elutasítani a felvetést, különösen, ha épp vendégül látjuk a köteteteket, és teljes kiszolgálást biztosítunk. Mindenesetre elképesztett, hogy Kukorelly visszakézből elutasította felvetésem, hogy a könyvetek válasz lenne a miénkre, újra ide írom miért, kérem, ássatok tudatok mélyére és fontoljátok meg újra.
Vannak formai és tartalmi hasonlóságok azonosságok.
A formai hasonlóságok:
1. szerzők száma
2. Fejezetek száma
3. Bemutatkozók jellege (informális)
4. egy kivétel ellenkező nemű szerző
Fontos tartalmi egyezések:
Tudatos férfi-témaválasztás, férfi szemszögből. Ily módon kötetetek túllépi azt az immár hagyományosnak mondható férfi-antológia tipust, amely hallgatólagosan letagadja, hogy csak férfiak lennének a szerzői, és ehelyett azt állítja, hogy csak jó szövegeket választottak be (ezért nem kerültek be nők, vagy csak kevés), és automatikusan az egyetemest és nembelit képviseli. Magyarul bevállaltátok a partikulárist is. (A férfit, aki nem csak egyetemes és nembeli, de partikuláris is).
Ezt talán tényleg egyáltalán nem vettétek észre, de én ezt tettem a műsorunk fókuszává: Közös (illetve egymással érintkező), alaptraumáinkkal való foglalatoskodás a felmerült témák kapcsán. De mindegy is, hogy észrevettétek vagy sem, hogy dialógusban vagyunk, én felhívtam a figyelmeteket rá, és akkor abszurd, hogy ti rendíthetetlenül még meg is erősítitek a Kukorelly elutasítását! Szerintem kellett volna aludnotok rá egyet. Eleve, ha már eljöttetek, és eleve, ha én irdatlan időt fektetek abba, hogy az egy órás műsorba négy anyagotok kerüljön bemutatásra (megfilmesítésre, feliratozásra, megképesítésre, felolvasásra, és még zenéket is kerestem melléjük, alájuk), akkor miért annyira fontos elutasítani tagadni a párbeszédet, és ezt még meg is erősíteni olyan szöveggel a honlapotokon, amelyekben rendkívül felsőbbrendűen csacsizásra futtatjátok ki a mondanivalótokat. Sajnos most nincs több időm, tovább kell lépni, az elmúlt két hónapot ennek a fesztiválnak a létrehozásával töltöttem. Csak javaslom, hogy gombolkozzatok ki (nem a sliccetekre gondoltam, hanem a gondolkozásotokra, mert most kicsit be vagytok szűkülve, legalábbis a férfi szempontú-nőszempontú irodalom kérdéseiben és a párbeszéd lehetőségeiben, pontosabban valóságában.) Lehet, hogy látszólag csak a mondanivalómat csacsiztátok le, de lényegében mást inszinuáltatok. Nagy kár volt gondolkozás nélkül elővenni a csacsizást, úgy ahogy van. Javaslom az önvizsgálat gyakoribb használatát. Tükör, tükör tükör: nézzetek gyakrabban tükörbe!
Ami meg az általatok hivatkozott ÉS-beli kritkát illeti. Szerzője Urfi Péter annyira egyértelműen és szégyentelenül előítéletes velem szemben (még a látszatokra se ad, hogy ne lógjon ki a szőrös patája), és állításai annyira egyértelműen személyes ellenszenveire és vonzalmaira alapozódnak, hogy mit mondjak: szóra se érdemes! Nyugodtan elfelejthetitek: nem mérvadó. De legalább mostantól kezdve mindenki láthatja, tudhatja mennyit ér a szava: erősen közelít a nullához. Nevetségesen átlátszó a fiatalember a dicséreteivel és szidalmaival. És persze azt nem tudja, hogy a két nap műsorait Radics Viktóriával közösen találtuk ki, és van olyan műsor, amelynek (tudatlanul) megdicsérte a címét is (szellemesnek találta), nos azt a műsort eredetileg címestől én találtam ki, aztán átadtam egy másik szerkesztőnek. Hát máskor jobban kell tájékozódnia, mielőtt valamit nekiáll dicsérni, hátha az egyébként leplezetlenül utált személyt találja el. Ebből az következik, hogy továbbra sem szükséges az ÉS-kritikára hivatkozni a fesztivállal kapcsolatban.
Nem minden az ÉS-ben megjelenő kritikust lehet és kell komolyan venni - az ÉS sajnos önmagában nem garancia - és hát bizony nem egyszer előfordultak már az Urfié-hoz hasonló visszaélések a nyomdafestékkel.
Üdv,
Forgács Zsuzsa Bruria
* * *
Újabb válasz a kiadótól, a dialógus reményében.
Kedves Forgács Zsuzsa Bruria,
Urfi Péterrel kapcsolatos megjegyzéseidre nem reagálnánk, nem tartjuk magunkat szőrőspata-szakértőknek, ami pedig az ÉS-t illeti, nos, nem a Szomjas oázis hirdetését szoktuk a címoldalon látni?
Maradnánk a kettőnk dolgánál: nem olyan nehéz megszólítani bennünket – szerintünk szólíts úgy, mint azokat szólítod, akikkel valóban beszélgetni szeretnél.
Mi szívesen beszélgetünk veled, és eszünk ágában sem volt téged inszinuálni, vagy a műsor összeállításával való munkád nagyságát kicsinyíteni, és nemcsak észrevettük kitüntető figyelmed, de meg is köszöntük (kérünk, ha nem akarsz az emlékezetedre hagyatkozni, lapozz vissza az első levelünk első mondataira).Mielőtt az érdemi részre térnénk, reagálni szeretnénk legutóbbi leveled egy pontjára. A köteteinket jellemző formai hasonlóságokat emlegeted. Anélkül, hogy el akarnánk viccelni a dolgot, mi csak a szerzők számát tekintve látunk azonosságot: az Éjszakai állatkert és az Ismeretlen katona is 33 szerző munkáit tartalmazza. Az előbbi azonban 4, míg az utóbbi 5 fejezetre tagolódik. Továbbá: az Ismeretlen katona csupán 330 oldalas, míg az Éjszakai állatkert 671. Hogy miért 33 szerzős az Ismeretlen katona? 32 lett volna a kötet szerkesztője által összeállított anyag, de emlékeztünk a régi Terasz egyik pályázatára, és ott találtuk meg Peer Krisztián munkáit, így őt mi hoztuk az antológiához.Azonosságként írod: mind a két könyv, egy kivételével, ellenkező nemű szerzőt szerepeltet. De ez nem úgy van, hogy az Éjszakai állatkertben egy férfi szerző bújik női bőrbe? Az Ismeretlen katonában azonban az ellenkező nemű szerző, Józsa Márta nem alakoskodik, hanem nőként szólal meg, és nőként szerzett katonaélményét osztja meg az olvasókkal. Szerintünk tehát ez karakteres formai és egyben karakteres tartalmi különbség az antológiáink között. Bizonyíték, hogy a katonaság: nem férfitéma.
Kedves Forgács Zsuzsa Bruria,
Szerintünk, a nyilvánvalóságok ellenére sem tudunk kitörni az egy helyben toporgásból ebben a beszélgetésben. És látni véljük ennek az okát: meglehet, a köteteink, a kiadó szándéka ellenére, kommunikációba léptek egymással. Lehet úgy magyarázni, hogy az utóbbi, válasz az előbbire (szerintünk ez önkényes, és a rendelkezésünkre álló, általad eddig bemutatott érvek alapján nem is alapos, de – lehetséges). Ezt azonban nem szabad rávetíteni a kiadói szándékra, mert a kiadónk szándéka pontosan az volt az Ismeretlen katonával, amit eddig mondtunk. Nem több és nem kevesebb.
Ha a kötetek dialógusára van egyéb érved, szívesen fogadjuk.
Barátsággal
.jpg)
