Furman Imre Fegyverszünet című kötetét mutatja be a Szoba Kiadó 2008 október 27-én, hétfőn délután 5 órától a Ráday Könyvesházban. A kötetet Roskó Gábor rajzai illusztrálják.
A kiadó ajánló szavai:
Furman Imre, költői indulásakor ahhoz a lírikus nemzedékhez tartozott, amely a költészet tárgyát elsősorban a közösség témáiban találta meg. Korai verseiben a változatlanságról
ír, arról, hogy kellene (máshogy), de nem lehet – hiányzik a gondolkodó ember számára a cselekvés tere. Ez a hang egyszerre hasonlított Petri György, és a népi írók lírájához – ötvözte hagyományaikat a témaválasztásban és a megfogalmazásban, de különbözött is tőlük. Új terepet jelölt ki az irodalmi megközelítésben: kívül a népi és urbánus viták körén.
Későbbi verseiben egyre inkább a személyesség a jellemző. Személyesebbek a választott témák, és személyes a nézőpont is. Olyan, nagy rendszerekben gondolkodó ember lírája ez, aki a nagyság és a kicsiség közötti különbséget nem kizárólag méretbeli eltérésnek képes látni, és láttatni, akinek látásés gondolkodásmódjában egyszerre van jelen az elkötelezettség,
és a függetlenség, a konkrét és az abszurd.
Új kötetének anyaga még személyesebb. Fontos állomás az összegzésben. A költő, túl tragédiákon, képes a megszenvedett igazságok kimondására.
Furman Imre, költői indulásakor ahhoz a lírikus nemzedékhez tartozott, amely a költészet tárgyát elsősorban a közösség témáiban találta meg. Korai verseiben a változatlanságról
ír, arról, hogy kellene (máshogy), de nem lehet – hiányzik a gondolkodó ember számára a cselekvés tere. Ez a hang egyszerre hasonlított Petri György, és a népi írók lírájához – ötvözte hagyományaikat a témaválasztásban és a megfogalmazásban, de különbözött is tőlük. Új terepet jelölt ki az irodalmi megközelítésben: kívül a népi és urbánus viták körén.
Későbbi verseiben egyre inkább a személyesség a jellemző. Személyesebbek a választott témák, és személyes a nézőpont is. Olyan, nagy rendszerekben gondolkodó ember lírája ez, aki a nagyság és a kicsiség közötti különbséget nem kizárólag méretbeli eltérésnek képes látni, és láttatni, akinek látásés gondolkodásmódjában egyszerre van jelen az elkötelezettség,
és a függetlenség, a konkrét és az abszurd.
Új kötetének anyaga még személyesebb. Fontos állomás az összegzésben. A költő, túl tragédiákon, képes a megszenvedett igazságok kimondására.
A fegyverszünet, amelyet ajánl, valami magasabb erőnek szól – mindegy, hogyan olvassuk: a Teremtővel, vagy a Sorssal beszél a költő ember, aki nem akarja a csendet, aki a kimondást akarja, a beszédet, akár meghallják, akár nem. Hű költői önmagához, amennyiben nem az indulatok kimondása a célja, hanem valami csendesség, szinte alig több, mint tárgyszerű mormolás: ilyenek vagytok, ilyen vagyok, ilyen a magyar, ilyen a hétfő és ilyen a szerda, ilyen az első kávé íze a számban.
A minőség: (az „ilyen” – ahogyan és amilyennek a tapasztalás mondatja) a versíró
ember maga.
A minőség: (az „ilyen” – ahogyan és amilyennek a tapasztalás mondatja) a versíró
ember maga.
Furman Imre kötete megrendelhető a kiadótól: itt
